Kedves Testvérek!

Kovács Laci bácsi temetése után, a család által rendezett szeretetvendégségen Szabó Gergő jó bizonyságot tett Laci bácsiról. Gergő a szüleivel és testvéreivel együtt Hevesen lakott, és gyermekkora óta abba közösségbe járt, amelynek az összejövetelei Laci bácsi házánál voltak. Gergő Debrecenben végezte egyetemi tanulmányait, és ebben az időben a mi közösségünkbe járt. Most családjával együtt (5 gyermeke van) Budajenőn lakik.

Kérésemre Gergő - kissé kibővítve - elküldte Laci bácsiról a temetés után elmondott visszaemlékezését, bizonyságtételét, amit most Urunk iránti hálával közzéteszünk.

Szeretettel:

Debrecen, 2020. július 27.

Apostol Imre

Szabó Gergő visszaemlékezése Kovács Laci bácsira

Elhangzott Hevesen, 2020. 07. 01-jén, a temetés utáni szeretetvendégségen

Ahogy a temetésen is sokszor elhangzott, amikor Laci bácsiról beszélgettünk egymás között a családban is, mindenképp a példaértékű hűsége volt a legjellemzőbb. Hűség a rábízott dolgokban. A mi családunknak tulajdonképpen minden fontos életeseményénél jelen volt, de amikor nem volt baj, akkor is jött, látogatott, számon tartott bennünket. Ma már Laci bácsi teljes élettartamát ismerve megmosolyogtatóan fiatal volt, amikor még kb. 75-80 évesen is biciklivel vagy motorral közlekedve érkezett és távozott, olykor úgy éreztük már-már veszélyesen is bátran. (Előttem van a mozdulata, ahogy az azért már nem olyan jól mozgó végtagjaival úgy szállt fel a motorra, hogy a kezével alányúlt a saját kinyújtott lábának és áttette a motor nyergén). Azon túl, hogy a látogatásai során igéket mondott, nagyon sok gyakorlati segítséggel élt felénk. Ezeknek egy emblematikus mozzanata volt számunkra, amikor - már azt hiszem Apa nem élt és az 1999-es árvizes/belvizes időszak után - a kocsibejárónkon az esőelvezető árokra kellett az áteresz két oldalát betonozni/rendezni - én az ilyesmiben nem járatos fiatal csak a fizikai erőmet adva tudtam segédkezni Laci bácsi mellett, aki idős emberként, a tűző napon, a szívtapaszát hordva is rakta, betonozta a szegélyt. De sokszor jött leárazott, olcsón beszerzett péksüteményekkel is a motorján, amit nagy fehér zsákokban hozott vagy zöldséggel/gyümölccsel a kertjükből.

Úgy fogalmaztam meg magamban, hogy Laci bácsi akkor volt boldog igazán, amikor alkalom volt, amikor a testvérek együtt voltak az Ige körül - bizonyára a magányos csendességében is boldog volt, de úgy gondolom, mindig kiemelt fénypont volt számára a péntek esti ill. vasárnap délelőtti alkalom. Nagyon nagy örömére volt, ha hírt kapott testvérektől, vagy köszöntést, vagy levelet.

Összeírtam Laci bácsi néhány jellegzetes mondását, utalását (ezek részben szubjektív, számomra kedves apróságok):

• Használta azt a kifejezést, hogy „aranykám”, pl. „Add már ide az énekes könyvet, aranykám!”
• Kati nénit (a feleségét) olykor „Anyácskám”-nak hívta. Nekem ez valahogy annyira tetszett, hogy egy időben különösen, de néha még ma is átvettem a saját Édesanyám megszólítására.
• Megmaradt bennem egy ilyen mondása: „Nem azzal vagyunk közösségben, akivel a könyökünk összeér, hanem akivel a szívünk összedobban.”
• Sokszor elmondta azt, elsősorban a mai utolsó időkre utalva, hogy „sűrűsödnek a dolgok” és hogy helyt kell állni „a családban, a munkahelyen, a társadalomban, a gyülekezetben”
• Volt egy jellegzetesen somolygó arckifejezése, amikor viccelt. Egy tipikus fordulata volt, ha mondjuk, Anya megkérdezte: „Laci bácsi kölcsönkérhetném ezt vagy azt a kazettát vagy könyvet?”. Ilyenkor gyakorta a válasz az volt, hogy „Katikám, nem lehet, hanem KÖTELEZŐ!”
• Általában emlékeim szerint nem úgy kezdődött el az alkalom, hogy azt mondta volna Laci bácsi, hogy testvérek 6 óra van, kezdjük el stb., hanem inkább úgy, hogy felnézett az órára, látta, hogy mondjuk valóban 6 óra van, körbenézett és azt mondta: „Az Úr itt van!”
• Az utóbbi időkben Anyának és Mártonnak, de amikor meglátogattuk nekünk is szinte minden alkalommal elmondta: „Még haza sem értek, az imádság menni fog utánatok.”
• Emlékszem arra is, amikor elmaradtam Debrecenben az alkalmakról, és otthon járva Laci bácsiéknál erre terelődött a szó, a maga nemesen egyszerű és lényegre törő módján megszégyenített, feltéve a kérdést: „Mi rosszat tanultál ott?”
• Laci bácsi úgy gondolom, hogy nagyon komolyan reménylette, hogy még életében visszajön az Úr Jézus. Nagyon sok imádságában, talán elmondható, hogy majdnem mindben, elmondta a következőket: „Osztatlan szeretettel vár a mi szívünk vissza, Úr Jézus, amíg eljössz értünk.” Szintén gyakorta említette imádságaiban azt, hogy „Megállhassunk egy szívvel és egy érzéssel.”

A jegyzeteim alapján még 2004-ben írtam fel az alábbiakat, amikor valahogyan egy beszélgetésben kijött, hogy Kati nénivel együtt volt Laci bácsinak egy, az igékből ügyesen összefűzött imádsága. A sorrendiség nem biztos, hogy pontosan így volt, és a teljessége a felsoroltaknak sem bizonyos, nem tudtam biztosan rekonstruálni, de jellemzője volt, hogy ahol lehetett, az Igék szavait módosították úgy, hogy az ne csak általánosságban szóljon, hanem magukra nézve személyesen, egyes helyeken speciális szóválasztással vagy összefűzéssel (ezeket aláhúztam):

„Mindenkor örüljetek, szakadatlan imádkozzatok, mindenben hálákat adjatok. (Fil 4,4)

A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt, mert az Úr közel! (Fil 4,5)

Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolatatitokat a Krisztus Jézusban). (Fil 4,6-7)

Amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény, és ha van valami dicséret, ezeken gondolkodjatok. (Fil 4,8)

Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. (Zsolt. 103,2-3)

Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! (Zsolt. 34,9)

Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! (Zsolt 90,12)

Hogy felvegyük az igát, mely gyönyörű, a terhet, mely könnyű Őbenne, megtanuljuk a szelíd és alázatos szívet, hogy nyugodalmat találjunk. (Máté 11,29 alapján)

Ámen”